Renoválják a mezőtárkányi zsidó temetőt

Mezőtárkány legkeletibb részén fekvő elfeledett nyughelyet még sok helybéli sem ismeri, nem is hallottak róla, hogy a községnek két temetője van – csak nagyon kevesen.

Elhelyezkedéséből adódóan sem könnyű észrevenni, ugyanis a Móricz Zsigmond utca végén lévő ház nagykertje mellett található. 28 sírkő áll – ebből a helyreállítás megkezdése előtt 24-25 darabot döntött le az idő és a természet. Tehát fizikailag sem lehetett már látni a nyughelyet – az önkormányzat pedig önerőből csak arra volt képes, hogy évente pár alkalommal lekaszáltassa a füvet és rendben tartsa annak környezetét.

Pásztor István alpolgármester segítséget kért a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségétől (MAZSIHISZ), ugyanis emberek végső nyughelyei méltatlan állapotban voltak, amit nem lehet tétlenül nézni. Az itt nyugvó emberek között sokan voltak, akik nem csak itt éltek, hanem folyamatosan mozgatták előre a falu jövőjét akár munkájukkal, akár azzal hogy üzleteket nyitottak, üzemeltettek.

Mikor történt a szövetséggel a kapcsolatfelvétel?
Május 24-én írtam levelet a MAZSIHISZ budapesti központjához és tájékoztattam őket a temető állapotáról, terveinkről. Szerencsére „halló fülekre” találtam és Tamás Péter úr segítőkészsége és gyors intézkedésének köszönhetően július 13-15 között Tóth Bertalan vezette csoport minden fekvő és romos sírt olyan állapotba hozott, hogy most azok már stabilan állnak. Magam is több alkalommal jártam kint a helyreállítási munkálatok alatt és mélységesen elszomorító pillanat volt, amikor egy a földben fekvő emlékoszlopot emeltek ki, amely egy 2 és 9 éves kisgyermeké volt és a következő volt ráírva: Állíttatta Édesanyátok.

Mi fog történni a temetővel?
Terveink között szerepel a temető körbekerítése, egy-két ülőpad elhelyezése, csemeték telepítése, tájékoztató tábla kihelyezése. Ezeket a költségeket a MAZSIHISZ állja. Közösen szeretnénk a temetőt olyan állapotba hozni, ami sok évtizedig állít még emléket a községünkben élt, a községünkért tevékenykedő és munkájukkal, akarásukkal példát mutató zsidó származású és itt nyugvó embereknek!

Néhány sírfeliratot az idő már olvashatatlanná mosott, azonban nagyobb hányaduk részben, vagy majdnem teljesen olvasható. Pár esetben a szöveget héberül és magyarul is felvésették rá. Gyakori jelkép azonban a sírkő felső részén a fűzfa, ami gyász és a szomorúság megtestesítője.

A legutolsó temetés 1955-ben volt, azóta a nyughely lassan az enyészeté lett, most közös összefogással próbáljuk ezt rendbe hozni. Ha bárki affinitást érez magában arra, hogy bármilyen segítséggel hozzájárulna ehhez a célhoz, akkor nyugodtan keresse Pásztor István alpolgármestert (06/30-6900-362)